Kaszt/Rendszer

A kaszt - mint közismert - a jogok és/vagy előjogok öröklődésén alapuló, igencsak zárt társadalmi csoport. Az egyes történelmi korokban az egyes társadalmak legfelső, legtöbb előjoggal rendelkező rétege (lásd: arisztokrácia) a kasztra jellemző vonásokat viselt magán, de a társadalom legalávetettebb csoportjai is elkülönülhetnek kasztként (például a burakuminok Japánban, vagy a polgárok Magyarországon). Emellett ismertek olyan kultúrák, amelyekben a társadalom egésze szigorúan elkülönülő kasztokra tagolódott vagy tagolódik (például indiai kasztrendszer és a magyar demokrácia). A világ különböző részein meglévő kasztokat egyaránt jellemzi az alacsony társadalmi mobilitás, az endogámia (Gyurcsányhoz Dobrev, stb.) a meghatározott foglalkozás vagy megélhetési forrás, és a kasztbeliek identitását erősítő kulturális vagy ideológiai háttér.

A kaszt szó végső soron a "nem, nemzetség; faj, fajta" jelentésű portugál casta szóból vált nemzetközi kifejezéssé, s így került be a magyar nyelvbe, illetve köztudatba, s tölt be ott azóta is jelentős szerepet. Liberális körökben persze nem illik ilyenekről beszélni, mert, hogy is festene, ha egy igaz szó is hallatszana amott?

A tény, azonban tény: Magyarországon kasztrendszer van.
Mindannyian tartozunk valamelyik kaszthoz. Munkás, polgár, konzervatív, liberális, proli, értelmiségi, kegyelt, kegyvesztett, egyenlő és egyenlőbb. Ez alól függetlenedni nem lehet, a kérdés csupán az, hogy hová kívánunk sodródni. Ez pediglen már lelkiismereti és erkölcsi kérdés, ami manapság igen relatív, hála az értékek relativizáló, a társadalmi szabályok liberalizáló modern, nyugati-demokratikus rendszernek.

Régen ezt a kérdést egy mezei hasonlattal intézte el a művelt, imígyen: van, aki kurva és van, aki nem. Ezen kérdéskört a klasszikus és alapvető erkölcs, moralitás íratlan szabályaival tudjuk megválaszolni: Kurva, aki megalkuszik, alapvető erkölcsi és morális értékeit sutba vág és azokat a materiális és hétköznapi, pillanatnyi haszon és örömforrásokra cseréli, hogy abban sertésként tobzódhassék. Hogy mik is ezek, azt talán nem is érdemes tárgyalni, hiszen aki, ezen alapvető erkölcsi és morális értékekkel nincs tisztában, az vagy liberális, vagy kommunista, vagy ügyvéd, netán Gy. Ferenc.

A kalapos nő óta tudjuk, milyen egy politikai örömlány, ebből fakadóan a politikai prostitúció kasztja. Ismerjük a mónikasó kasztját, a kuruc kasztot, a coccialista kasztot, a fiataldemokratapolgárijobbközép kasztot és még ki tudja mennyi egyebet. Járunk a villamoson, az utcán és lépten nyomon különböző kasztbeli emberekkel (vagy éppen állatokkal) találkozunk, érintkezünk velük, csodálkozunk azon, hogy lehet olyan.

A "civilizáció" egy ilyen összetett társadalomban nem csak a társadalmat magát, hanem egyszersmind annak kultúráját is jellemzi. Minden társadalom eszmék, szokások és művészetek egyedi halmazával, sajátos kultúrával rendelkezik, akár civilizáció, akár nem. Tessék mondani, vannak ma a fentiekből számottevően Magyarországon? Mármint olyan igazán jelentősek, akik nem a föld alá vannak űzetve. Nos, éppen ezért mi bátran soroljuk befelé magunkat az "akár nem" típusba. Hogy miért van ez és mi ennek az oka, az újfent csak az alapvető morális és erkölcsi kérdések feltevésével és megválaszolásával válaszolható meg.

A "civilizáció" alap esetben szövevényes és egyedi kultúrát jelöl, írást, művészetet, építészetet, szervezett vallást és összetett szokásokat. Magyarország ezen egyediségekkel bőséggel rendelkezik, tekintsük végig a hamisítást és a manipulációt nélkülöző történelmi feljegyzéseinket. Egészen addig rendelkezik ilyen szövevényességgel és egyediségekkel, amíg egy idegen hatalom rá nem telepszik és el nem kezdi arra ráerőltetni saját, idegen, göthös, lábszagú és neo-barbár "kultúráját", elnyomva, megmásítva a gazda-kultúra sajátosságait. Azelőtt az ilyesmit 1922-től Szovjetuniónak nevezték, ma Nyugati Demokráciának, leánykori nevén liberalizmusnak. A liberalizmussal együtt pedig automatikusan jön a modern gazdasági és társadalmi kasztrendszer.

A kasztrendszerről elmondható, hogy az általános gazdasági-társadalmi fejlődés legfőbb féke a világban, ezt a liberalizmus a társadalomba mélyen beültette, beitatta az egyenlőtlenség merev gondolkodását, burkolva az egyenlősdi és az egyenlőség hamis hangzatosságaival. A társadalom döntő többsége egy liberális demokráciában a mások kiszolgálásának szükségszerűségét, mint megtámadhatatlan törvényt, a teljes kitaszítottság elleni küzdelem hiábavalóságának tényét, reménytelenségének hitét, a társadalmi munkamegosztás és immobilitás rideg rendszerét látja.

A liberális kasztrendszer merevségét és abszurd törvényeit, annak alapvető és szigorú szabályozása jellemzi legjobban. Ezeket mindennapjainkban tapasztalhatjuk, a szabad piaci verseny dogmájától kezdve, a heterók, buzik, leszbikusok és transz-szexuálisok egyenjogúságán keresztül, a drogok liberalizálásán át, a nacionalizmus és a hagyományos, klasszikus értékrendek tagadásáig és démonizálásáig bezárólag.

E szellemi és ideológiai feladatokat a liberális értelmiség látja el elsősorban, amely apukájától, a kommunizmustól tanulta a pumpolás és az agymosás kifinomult taktikáját. Ők mondanak, a nép hallgat, aki pedig ellenvet, az szélsőséges és miegyéb. Plusz feladatként érdemes összevetni a liberális elméletet és a gyakorlatot, higgyék el, megéri. A liberális értelmiség tehát az uralkodó kaszt bíráskodója, vezetősége a gazdasági és politikai oligarchák.

Ex chatedra dogmák:
Egyenlőség, szabadság, testvériség.

A gyakorlatban ez a következő kiegészítő paragrafusokat tartalmazza:
Egyenlőség (liberálisok előnyben), szabadság (liberálisok előnyben), testvériség (aki ellenszegül, kitagadtatik a társadalomból)

Ezekből fakadóan jól kirajzolódik a Mein Kampf-ból ismert ellenségkép kipécézésének taktikája, vagyis az "aki nem liberális, az náci" teória. Mert hát jól ismerjük, mikor a Magunkfajták kasztjából valaki összekülönbözik a Magukfajták kasztjának egy tagjával, és a Magunkfajta megpróbálja megérteni a Magukfajták azon álláspontját, hogy ugyan mitől is egyenlő vele egy narkós buzi, aki néha tizenéves kislányokkal is hetyeg. Mikor azonban az ilyen (és ehhez hasonló) kérdés felmerül, automatikusan bekapcsol a liberális védekezési mechanizmus és szegeződik is a Magunkfajta bélinek a kérdés: "Miből gondolod, hogy neked van igazad?" E kérdésre ismételten csak az alapvető morális és erkölcsi kérdések feltevésével lehet válaszolni. Feltéve természetesen, ha van valakinek még türelme feltenni ezen kérdéseket, és még nem harapta át addigra az illető torkát.

A kasztok vezetéséről és a bíráskodásról feltétlenül szót kell még ejteni, hogy a kép valamennyire is kerek legyen.

Minden kaszt saját törvényeinek rabja, önállóan, minden más kaszttól függetlenül irányítja azt, bíráskodik a tagok felett, ha valamelyik tagja a kaszt törvényei ellen vét, és felügyeli a kirótt penitencia teljesítését, esetleg végrehajtja azt. Mivel azonban az egész jelenlegi rendszer a liberalizmus szülötte és mindenki más fölött állnak, minden kaszt életébe beleszólásuk van. A legfőbb kaszt vezetése, önkormányzata jobban szervezett az alsó rétegekben. Ismert olyan megoldás is a kivételezett kasztoknál, hogy a nagycsaládok fejeiből áll a tanács. Ilyen esetben vagy öröklődik a képviselet vagy megüresedés esetén egy életre, választják meg az utódot. A közösséget - és így természetesen a közgyűlést - a kaszt 'headman'-je (feje) vezeti, speciális esetben, egy személyben látja el a vezetéssel járó összes funkciót.

Törvény: a legfőbb kaszt prominenseinek szava szent. Ne okozzon különösebb meglepetést senkinek, ha az egész kaszt ügyeivel foglalkozó tanács csak ritkán kerül döntési helyzetbe. Vannak vidékek, elsősorban délen, ahol a headman diktatórikus, korlátlan hatalmat élvez.

Végül is tehát újfent oda lyukadunk ki, amit a látnok Orwell megírt: Mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek. Manapság a kurvák, a megalkuvók, a klasszikus és természetes értékeket tagadó egyedek a legfelsőbb kaszt tagja. Ők állnak legfelül, tisztaságuk és érinthetetlenségük abszolút, mindenki csak őutánuk következik. Ők mondhatnak, mi kedvük szerint való, de az egyenlők csak különös gonddal és odafigyeléssel tudathatják másokkal gondolataikat.

Zárva a kasztrendszerről írt soraimat megjegyezném, hogy a jelen és múlt idő jól tükrözi azt a bizonytalanságot, hogy nem lehetünk biztosak abban, hogy a hagyományok, tabuk tartják magukat a mai napig és, hogy melyeket söpört el a törvény ereje, a gyors gazdasági összeomlás, aminek kegyetlen erővel kell rombolnia a tabukat.

Az indiai gondolkodók azt mondják, hogy a papok taszították ki az alantasokat a társadalomból. Gautama (Buddha) két és fél évezrede ugyanezzel a nyomorúsággal szembenézve rájött, hogy a kasztrendszer a fertő legfőbb oka. Majd a modern India nagy gondolkodói, Mahatma Gandhi és Rabindra Nath Tagore is erre a következtetésre jutottak, Ha lenne is igazság-tartalma a kegyetlen elnyomást, a nyomorúsággal indokló teóriának, az évtizedek alatt el kellett volna jutnia az elnyomó gépezetnek arra a felismerésre, hogy annak konzerválása, a végtelen kizsákmányolás az egész társadalom fejlődését gátolja és kizsigerel mindent, amire az épülhet. Az, hogy a kasztrendszer a napjainkig is a legfőbb törvény maradhatott - és ennek összes következménye -, az a magukat "felsőbbrendűnek" tartott rétegek bűne.

Irodalom: Arthur Maurice Hocart: Caste; Solomon Selvam: Caste and class in India in the late 20th century.