Dikta-Túra

Március 15-én ünnep volt. Persze nem nekünk, mert kinek is jó egy olyan ünnep, ahol Darth Vader-ek százai matatnak ötpercenként a táskákban, instruálják, destruálják, obstruálják és menstruálják, az ünnepelni kívánó - amúgy fölöttébb elégedetlen - népet.

Ha valakik ezt jónak vélik, azok csak a hülyék, a mazochisták és/vagy liberál-bolsevikok lehetnek. D. Gábort is ketrecek mögül bambulták a szimpatizáns emberszabásúak. Kormányunk még a sajátjaikkal sem kivételez. Micsoda kirekesztés is volna, ha a jobbikosok kapnának kordont, a libsik pedig nem. Egy polgár sem szenvedhet hiányt, mindenkinek éreznie kell a törődést. Ez utóbbiakat vannak akik élvezik és elégedettek velük. Legalábbis erről tesz tanúbizonyságot egy tegnapi vita, ahol is az hangzott el, hogy "ez a törvény, ezt kell betartani, ha pedig nem tetszik, akkor ne menj oda" - világos nemde?

De hagyjuk a perverz, mazochista, hatalomhű emberszabásúakat, fecséreltünk már rájuk elég szót, többet is mint amit megérdemeltek.

Majomparádé

Beszéljünk inkább arról, hogy Magyarországon nincs diktatúra... Még.

Elnyomás viszont van, melynek egyre inkább bontakoznak kifelé diktatórikus elemei. Sajtószabadság korlátozása, kettős mérce balra, kordonok, szabadságjogok korlátozása, démonizálás, megbélyegzés, kirekesztés, a nép negligálása. Mindez a pillanatnyilag is regnáló hatalom részéről, irányából.
Ergo: egyenes úton haladunk a diktatúra irányába.
Az ok: hatalomféltés

Ez az következménye annak Gy. Ferenc és leendő rabtársai minden lehetséges módszert megragadnak annak érdekében, hogy kussban tartsák az embereket. Vox populi vox Dei! - A nép szava Isten szava, szól a bölcs mondás, de tekintve, hogy szeretett vezéreink nem ismernek sem Istent, sem embert, így jönnek a jól bevált, korábi évtizedekből már ismert megoldások, módszerek: Kordonok, tapizás, motozás és egyéb szexuális zaklatások, életveszélyes fegyverek elkobzása, így cumis üvegbe palackozott anyatej, narancs, alma és más hasonlók, illetőleg a sajtószabadság korlátozása, kettős mérce alkalmazása balra, kordonok felállítása, szabadságjogok korlátozása, démonizálás, megbélyegzés, fasisztázás, kirekesztés, a nép negligálása. A kormány pediglen látva önnön vesztét, vergődik.
A folyó események magyarázata pedig: "A hatalom elpusztítja önmagát és mindazokat, akik visszaéltek vele, akik kihasználták, és akik félreértették."

Teendő: "A saját életetekben őrizzétek meg a dolgok egyszerűségét!" "Tudatotok jelentős része jelenleg rengeteg részlet kezelésével van elfoglalva. Azt kérném, hogy vegyétek szemügyre az életetekben lévő összes dolgot: szükségesek vagy sem? Itt most nem csak a fizikai dolgokról beszélek, hanem a mentálisakról is, a hiedelmeitekről, az életetekben szereplő összes dologról. Tényleg szükségesek? Valóban szolgálnak téged?"

Miután ezen bölcseleteket okosan végiggondoltuk, töröljük ki agyunkból a belénk vert életképtelen liberális és P.C. dogmákat, s tántorodjunk vissza, teljes büszkeségben a pre-hisztorikus énünkhöz.

Az új világ képe igen kívánatos és tetszetős. De meggyőződésem, hogy nincs szükség az elmére. Arra sem, hogy gondolatok keringjenek benne, mert annál sokkal, de sokkal több a mi népünk. Világvége helyeződött konkrét kilátásba, és ezzel egyetemben jó mélyen egy szebb, jobb és természetesebb világ elvehetetlen reménye. Ugyan ki hitte el 1848-ban, vagy 1956-ban, hogy az ember számára - aki a maga vágyait kiégetni született, és aki alapból képes a szeretet csodájára - örökké fenntartható lesz az "erősebb kutya baszik" hozzáálláson alapuló világrendszer? Ki volt az a naív, szolgalelkű állat, aki az hitte, hogy a gonoszak, a lelketlenek, a rosszak lesznek itten örökre a górék? Vagy ki hitte, hogy egyáltalán szükség van górékra? Valamennyien tudták, hogy borulni fog. Most borul. Nem majd, nem később – MOST! És ezt mi is tudjuk. Erről beszélnek a kocsmában elégedetlenkedve.

Most még békés az ominózus kocsma. De nem eléggé! Még fel kell perzselődnie párszor, hogy valóban békéssé váljon... Aktuális kérdés, hogy "Mi lesz ezeken az utcákon?", "Mi lesz a városokban?", "Mi lesz ez után?" Senki nem tudja.
Várni kell, nem lehet elmenni. Emberek között kell maradni, "készen kell állni". Velük kell lenni. A kerítés pedig: a hatalom hatalomvágya. Az emberek dolgoznak, iskolába járnak, remélve, hogy kapnak némi alamizsnát, hogy azt aztán elkölthessék. Ez afféle megalkuvás a hatalommal, olyan, mint a Trabant, balatoni nyaraló és a 3,60-as kenyér. Ha kussolsz, nem bánt a hatalom. Ha lázadsz, akkor kapsz a pofádra. A pénzed pedig költsd. És tényleg ezt kell tenni. Utazzunk, együnk jókat, fordítsuk a pénzt magunkra. Az élményekkel nyerhet még a legtöbbet rajta az ember. De gyorsanhamar. Mert maholnap már nem lesz mivel utazni, étterembe járni... a hatalom megalomániája kicsúcsosodik, a nép méginkább sarokba szorul és jön a vízözön.

Aztán a "Szép Új Világ"... Helyesebben régi-új. Mert az ember olyan sok szépet létrehozott azért. A jó emberek (mert az ember jó, csak a hatalom rossz) eleddig mindig felhasználták és kiverekedték a lehetőségeiket, hogy csodás, szeretetből fakadó, tisztességes dolgokat alkossanak. Nézzük meg őstörténetünket, tekintsünk vissza őseink szellemiségére, nézzünk magunkba. Még a rossz is jó szándékkal indul. És a jó nem veszhet el.

A helyzet megoldása pedig ránk var, ez a mi feladatunk, helyettünk nem fogja megtenni senki.

Kérem tisztelettel, a helyzet nyilvánvaló, diktatúra van kibontakozóban. Ha jó a helyzetfelismerő képességem, akkor ennél nyilvánvalóbb jele ennek az állításnak csak a statárium bevezetése lehet a későbbiekben. Így március 15-e elmúltával talán jogos lenne végre feltenni magunknak 161 évvel ezelőtti kérdést: "Rabok legyünk, vagy szabadok?"

Nos ez a kérdés, úgyhogy marha jó lenne, ha végre választanánk. Gyorsan, keményen, expeditíven.

(fotó: index)