Délután háromtól este fél nyolcig kint dekkoltam étlen, szomjan, szakadó hóban, hidegben. Kint a Kossuth téren, újra, sokadszor. Ez a dolgom. Nem csak azért, mert feltörni kívánó újságíró vagyok, hanem azért is mert emberi kötelességem is ez.
Voltak bajtársaim. Kint is, otthon is. Kint voltak a bajtársaim, bár sokuk otthon maradt. Vagy elment. Ennek okairól majd később. Ott volt a Barikád.hu szerkesztősége, kikkel közösen lestük a történéseket, pucoltuk ki fülünkből a befútt havat, vacogtunk a hidegben a tüntetés elejétől a végéig. Nem panaszképpen mondom, csak medve megtermékenyítő volt a hideg. Ez amolyan plusz információ azoknak, akik otthon maradtak a meleg szobában. Ez azonban nem vonatkozik mindenkire...
Otthon volt Tamás kollégám-barátom, aki ujjait nem kímélve klimpírozta befelé az általam közvetített információkat, tájékoztatva ezzel mindazokat, akik minket olvastak. Meg is lett az eredménye, megdupláztuk az olvasottságunkat. Otthon volt a drága Kriszta is, aki a Barikád.hu számára vitte föl az információkat a világhálóra, ráadásul nehezített pályán, mert "valami miatt" lefagyott a honlap szervere. Ők velünk voltak. De voltak, akik nem.
Voltak, akik ott voltak, aztán elmentek, de voltak akik ott sem voltak. Először is rossz volt az idő. Nem csupán a szó szoros értelmében, hanem abban az értelemben is, hogy hétfőn délután háromkor sokan dolgoznak. Nem lenne ez sem mentség, ha nem egy hamarjában "bejelentett" spontán tüntetésről lenne szó, de így sokakat nem lehet megfedni. Ezt a téren álló foghiányos, nyáladzó néninek, aki ebben is zsidó összeesküvést látott, biztosan nem tudnám elmagyarázni. Sok ilyen volt, zömében ősz korú ember. Mikor interjút adtam az Echo TV-nek éppen erről beszéltünk pár szót a riporterrel, hogy félelmetesen kevés a fiatal egyetemista, vagy főiskolás. Tényleg kevés volt és ez nagyon fájó. Talán szervezői hiba volt (ha lehet egyáltalán szervezettnek nevezni egy spontán tüntetést) a délutáni időpont, talán nem, szerencsésnek semmiképpen nem mondható. Pláne, hogy minden ellenünk dolgozott. Időben, időjárásban, parlamentben. Mert, mint tudjuk hangosan kiröhögtek minket, mikor Navracsics arról beszélt, hogy egy népi kezdeményezés került leszavazásra. Ezt azért rójuk fel a kapufélfára!
Miért írtam, hogy olyan hideg volt? Azért, mert tényleg az volt és ez igencsak megterhelő. Így sokan hazamentek. Őszintén szólva megértem. Aki kint volt, tudja miért. Nyilván ez egy olyan esemény, amin nem 700 és/vagy 1000 embernek kellene jelen lennie, hanem tízezreknek. De sajnos ez így fog maradni egészen addig a bizonyos napig. 100.000 és még 1000 ember aláírásával hiába is akarunk bármit elérni. népszavazás kiírásához elég ez a szám, de benyújtani ezeknek azért, hogy feloszlassák magukat édes kevés. Bár megjegyzem: mindenképpen jelzés értékű, hogy a parlament leszarja azt, amit a nép akar. Eddig is tudtuk ezt, most viszont megint megerősödött ez az állítás. Vállalták a felelősséget ezzel azért, hogy semmibe vették az ország lakosságának több, mint 10%-ának akaratát.
Interjút csináltam Fritz Tamással, akinek szintén nem voltak illúziói a szavazás kimenetelével kapcsolatban. Érdekes volt figyelni a rendőri reakciókat, nem éreztem azt a pofátlanságot és droidikus aurát körülöttük, mint 2006-ban. Hogy ez az ellenük indult pereknek, vagy az ellenük indult kormányzati szívó hadjáratnak köszönhető, azt a Jó ég tudja.
Sok volt az idióta, erre a balos média képviselői rá is repültek hamar. Megjelent Budaházy is, aki újfent bizonyította gyanakvásomat, miszerint valaki által finanszírozott provokátor. Ha viszont nem így van, akkor egy egyszerű hülye, aki azzal ront az ügynek, amivel Ő "jót" akar a saját olvasatában. Nem tudom melyik verzió a rosszabb, minden esetre nekem bűzlik a pasas. Én sem vagyok az a békés fajta a demonstrálók közül, de más a megfelelő pillanatban történő lépés és más a provokáció...
Összességében viszont azt tudom mondani, hogy kevés volt. A tüntetés is, a megmozdulás is, az erő is. Őszintén: kit érdekel ezer ember? De legalább kint voltunk és megpróbáltuk... megint. Remélem legközelebb már dolgunk is lesz!
Voltak bajtársaim. Kint is, otthon is. Kint voltak a bajtársaim, bár sokuk otthon maradt. Vagy elment. Ennek okairól majd később. Ott volt a Barikád.hu szerkesztősége, kikkel közösen lestük a történéseket, pucoltuk ki fülünkből a befútt havat, vacogtunk a hidegben a tüntetés elejétől a végéig. Nem panaszképpen mondom, csak medve megtermékenyítő volt a hideg. Ez amolyan plusz információ azoknak, akik otthon maradtak a meleg szobában. Ez azonban nem vonatkozik mindenkire...
Otthon volt Tamás kollégám-barátom, aki ujjait nem kímélve klimpírozta befelé az általam közvetített információkat, tájékoztatva ezzel mindazokat, akik minket olvastak. Meg is lett az eredménye, megdupláztuk az olvasottságunkat. Otthon volt a drága Kriszta is, aki a Barikád.hu számára vitte föl az információkat a világhálóra, ráadásul nehezített pályán, mert "valami miatt" lefagyott a honlap szervere. Ők velünk voltak. De voltak, akik nem.
Voltak, akik ott voltak, aztán elmentek, de voltak akik ott sem voltak. Először is rossz volt az idő. Nem csupán a szó szoros értelmében, hanem abban az értelemben is, hogy hétfőn délután háromkor sokan dolgoznak. Nem lenne ez sem mentség, ha nem egy hamarjában "bejelentett" spontán tüntetésről lenne szó, de így sokakat nem lehet megfedni. Ezt a téren álló foghiányos, nyáladzó néninek, aki ebben is zsidó összeesküvést látott, biztosan nem tudnám elmagyarázni. Sok ilyen volt, zömében ősz korú ember. Mikor interjút adtam az Echo TV-nek éppen erről beszéltünk pár szót a riporterrel, hogy félelmetesen kevés a fiatal egyetemista, vagy főiskolás. Tényleg kevés volt és ez nagyon fájó. Talán szervezői hiba volt (ha lehet egyáltalán szervezettnek nevezni egy spontán tüntetést) a délutáni időpont, talán nem, szerencsésnek semmiképpen nem mondható. Pláne, hogy minden ellenünk dolgozott. Időben, időjárásban, parlamentben. Mert, mint tudjuk hangosan kiröhögtek minket, mikor Navracsics arról beszélt, hogy egy népi kezdeményezés került leszavazásra. Ezt azért rójuk fel a kapufélfára!
Miért írtam, hogy olyan hideg volt? Azért, mert tényleg az volt és ez igencsak megterhelő. Így sokan hazamentek. Őszintén szólva megértem. Aki kint volt, tudja miért. Nyilván ez egy olyan esemény, amin nem 700 és/vagy 1000 embernek kellene jelen lennie, hanem tízezreknek. De sajnos ez így fog maradni egészen addig a bizonyos napig. 100.000 és még 1000 ember aláírásával hiába is akarunk bármit elérni. népszavazás kiírásához elég ez a szám, de benyújtani ezeknek azért, hogy feloszlassák magukat édes kevés. Bár megjegyzem: mindenképpen jelzés értékű, hogy a parlament leszarja azt, amit a nép akar. Eddig is tudtuk ezt, most viszont megint megerősödött ez az állítás. Vállalták a felelősséget ezzel azért, hogy semmibe vették az ország lakosságának több, mint 10%-ának akaratát.
Interjút csináltam Fritz Tamással, akinek szintén nem voltak illúziói a szavazás kimenetelével kapcsolatban. Érdekes volt figyelni a rendőri reakciókat, nem éreztem azt a pofátlanságot és droidikus aurát körülöttük, mint 2006-ban. Hogy ez az ellenük indult pereknek, vagy az ellenük indult kormányzati szívó hadjáratnak köszönhető, azt a Jó ég tudja.
Sok volt az idióta, erre a balos média képviselői rá is repültek hamar. Megjelent Budaházy is, aki újfent bizonyította gyanakvásomat, miszerint valaki által finanszírozott provokátor. Ha viszont nem így van, akkor egy egyszerű hülye, aki azzal ront az ügynek, amivel Ő "jót" akar a saját olvasatában. Nem tudom melyik verzió a rosszabb, minden esetre nekem bűzlik a pasas. Én sem vagyok az a békés fajta a demonstrálók közül, de más a megfelelő pillanatban történő lépés és más a provokáció...
Összességében viszont azt tudom mondani, hogy kevés volt. A tüntetés is, a megmozdulás is, az erő is. Őszintén: kit érdekel ezer ember? De legalább kint voltunk és megpróbáltuk... megint. Remélem legközelebb már dolgunk is lesz!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.