A globalizmus igazi arca

Azért annak van némi diszkrét bája, hogy némely nyugat-európai parlamenti képviselő mindössze néhány, magáról megfeledkezett bankárnak tulajdonítja a jelenlegi mély gazdasági válságot. A veszélyes manőverekbe fogott pénzkirályokat meg kell büntetni, és figyelmeztetni kell őket, hogy a lakosok pénzével ne játszanak hazárd játékot! Amennyiben ez megtörténik, akkor minden rendben van, minden mehet tovább az eddig megszokott módon. Mint a boldog Rákosi érában. Arccal a szebb jövő felé! A rendszer hibátlan, és csak azért nem működik megfelelően, mert sötétben ólálkodó árulók vannak közöttünk. Azokat gyorsan ki kell végezni, és a szocializmus végső győzelme elől minden akadály elhárul. Nagyon ismerős érvelés a személyi kultuszból. A büntetés ma gyengébb, az érvelés ugyanaz.

A neoliberalizmus hívei egyszerűen nem akarják tudomásul venni, hogy lezárult egy korszak, ami eddig a világban ”globalizmus” néven folyt, nem mehet tovább! Azt állítják, ha elhárítunk minden akadályt a szabad kereskedelem elől, ha megtörténik a kockázati-spekulatív tőkealapok (de szép kifejezés) kontrollja, ha felszámoljuk az adóparadicsomokat, akkor a piac kiigazítja önnön hibáit, és a rendszer ismét működőképes lesz. Tovább megyek, egyes vezető uniós politikusok szerint a gazdasági válság nem jött volna létre, ha a szabadpiac működését nem akadályozzák adminisztratív és bürokratikus eszközökkel. Vagyis a még nyomokban fellelhető protekcionizmus a másik bűnbak. Hibásak azok az országok, amelyek szertefoszlóban lévő nemzeti gazdaságukat igyekeznek megvédeni az erőszakosan betolakodó multinacionális vállalatok ellen.

Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba és mondjuk ki, az egész Európai Unió nem szól másról, mint a nemzeti gazdaság, a nemzeti ipar és mezőgazdaság leépítéséről. Az egységes piac, melyre az EU a legbüszkébb, nem egyéb, mint az, hogy valamennyi erős nemzetközi cég szabadon garázdálkodhat Európa piacain, ahol a maga diktálta feltételekkel tarol, megfojtva a helyi vállalatokat a létezéstől. A „multik” nem szeretik a konkurenciát, a hazai vállalatokat felvásárolják, majd mesterségesen tönkre teszik. A nemzeti kormányok kezében semmiféle eszköz nem maradt megfékezésükre. Nem mintha szándékukba állt volna, sőt! Ha a hazai politikai elitet nézzük, örömmel és lelkesen dobtak oda a nemzetközi karvalytőkének minden értéket, ami a szocializmus után az országban még megmaradt. Sehol, egyetlen EU tagországban sem olyan magas a nemzetközi tőke jelenléte, mint hazánkban. A bankszektor 80%-a, az energiaszektornak ennél is nagyobb hányada idegen kézen van. Közben a multinacionalista vállalatok mentesülnek az alól az igen komoly adó teher alól, ami a szerencsétlen magyar vállalkozót nyomja, csak azért mert méltóztattak hazánkban tőkét befektetni. Hogy közben évente a többszörösét viszi ki, mint amennyit befektetettek, az már az általuk lefizetett politikusainkat kevésbé érdekli.

Micsoda szemfényvesztés, hogy az unióból érkező összegekkel hazánk gazdaságát talpra lehet állítani. Vajon kik kapják ezeket az összegeket? Azok, akik a pályázatokat megnyerik, vagyis a multinacionális vállalatok. Azok a nagy és ismert nemzetközi cégek, amelyek a hazai autópályákat, a szennyvíztárolókat építik (szép magyar szóval: kivitelezik.)

Kérdés, miért nem meri Gyurcsány Ferenc a multinacionális vállalatokat rábírni arra, hogy vegyék ki a részüket a gazdasági krízisből való kilábalásból. Talán valamivel többet tudnának fizetni, mint az a szerencsétlen vidéki öregasszony, aki roskadozó viskója után ingatlanadót lesz kénytelen fizetni. Miért fontosabb a magyar miniszterelnöknek az, hogy a nemzetközi vállalatok profitja meglegyen, mint a magyar nép jóléte? Miért a magyar adófizetőnek, nyugdíjasnak, gyereket szülő anyának kell megfizetnie hazánk kizsákmányolásának az árát? Egyáltalán miért hagyjuk önként és dalolva kizsákmányolni magunkat? Annyira fontos az a tőke, amit az idegen ide behoz? Nem lehetne e helyett inkább a hazai ipart, mezőgazdaságot talpra állítani, akár szemben az uniós elvárásokkal? Miért nem a magyar erőfeszítéseket támogatja a magyar kormány, miért az idegenek érdekeit védi körömszakadtáig?

Defetista irányzatok szerint a „globalizmus” ellen nem tehetünk semmit! Ez nem igaz! A nemzetközi tőke ereje csak addig terjed, ameddig az adott országban megengedik neki. Vagyis politikusainkon múlik, hol parancsolnak „megállj-t” neki. Persze végtelen szervilizmussal, az idegenek előtti megalázkodással, meghunyászkodással semmire sem lehet menni. Az meg, hogy a nemzetközi tőke a legkisebb megszorításra kivonul az országból, a másik nagy hazugság. A legtöbb „multi” világcég, amely valamennyi országban jelen van, így nincs hova kivonulnia. És ha kivonul? Menjen! Ja, hogy munkát ad a magyar bedolgozóknak? Óh, igen, alacsony bérért. Mert nagyobb bért odahaza is tudna fizetni, csak nem akart, azért jött ide. A cég haszna nagyobb, a magyar keresete kevesebb. És nem kérhet fizetésemelést, mert akkor kockáztatja, hogy elveszíti munkahelyét, hiszen azért dolgozhat, mert alacsony a bére. Mi ez, ha nem gyarmatosítás? A piac megszerzése, a munkaerő kizsákmányolása, a nyereség kivitele. Ebből éljen az ország? Mikor méltóztatunk felébredni végre? Mikor óhajtjuk a sorsunkat a saját kezünkbe venni? A hurok szorul, az ország zuhan lefelé, mikor érkezik el az a kritikus pont, amikor azt mondjuk, ennyit és ne többet? Kiben lesz bátorság kimondani, a „király meztelen”, a globalizmus szemfényvesztés, ha nem használjuk nemzeti értékeinket kiszolgáltatottakká, kizsákmányolhatóvá, megalázhatóvá válunk, elveszítjük identitásunkat, megszűnünk magyarnak lenni!

Még időben szólok!

André Wack
Brüsszel

(forrás)