Mammon bukása

Előre bocsátom, hogy nem vagyok közgazdász. Sok esetben nem is értem a különböző közgazdasági elméleteket, összefüggéseket, de gondolkodó emberként, polgárként és figyelmes szemlélődőként látom és érzem azt, ami ma a pénzvilágban történik. Ehhez pedig nem kell közgazdasági szakembernek lenni.

Megjegyzem: sikító pókfrászt kapok, mikor egy vita során hiteltelenné válik valaki, aki minimum nem politológus, közgazdász, teológus, nyelvész, irodalmár és szociológus egyszerre. Meddő az a vita, amelyet ilyen hozzáállással kezelünk. Írásom azonban a napokban ránk zuhant világméretű pénzügyi válságról, illetve az ezzel járó gazdasági- és tőzsdepánikról szól, arról, hogy pénzorientált világunk valójában mennyire esendő, gyöngelábú és sebezhető.

Nyilván mindenkit hirtelen ért a hír: a világ pénzügyi válság felé sodródik, vagy már bele is került. A hír hirtelen jöttének oka számomra az, hogy a társadalmat igyekezték „megnyugtatni” úgy, hogy fél hírekkel látták el azt, vagy hírt nem adva a válság létéről, vakon tartani. Kritikusaim kedvéért és saját hitelességem érdekében azonban be is fejezem az összeesküvés-elmélet szagú következtetéseket.

Maradok hát a látható tényeknél: A gazdasági világválság kezdeti szakasza óta nem volt ekkora instabilitás a szférában és a szeptember 11-ei önmegterrorizálás óta nem estek ekkorát a tőzsdeindexek. Pánik van, megoldás nincs. Az amerikai alsóház elutasította azt a 700 milliárdos segélyösszeget, amit a pénzügyi szférába kívántak beinjektálni. Tették mindezt azért (persze részben azért), mert az amerikaiak jelentős része nem ért egyet azzal, hogy miért kell közpénzből megsegíteni azokat a bankokat, amelyek rosszul gazdálkodtak a pénzekkel. Nem beszélve a több tíz milliós fájdalomdíjakról és végkielégítésekről, amit a bankok vezetői kapnak távozásról. Itthon látnék ilyen határozott civil álláspontot!

A válság tehát mától rosszabb reményekkel tovább mélyül, az elutasítás hírére tovább zuhantak a tőzsdeindexek a világ tőzsdéin. Az amerikai válság pedig elérte Európát és Ázsiát is.
Miért? Azért, mert a globalizáció áldásos tevékenységének következtében a teljesen különböző és szuverén országok átfedték egymás pénzét és gazdaságát, ami értelem szerűen következteti magából a dominó-elvet. Amerikában kitör a válság, elindulnak a dominók és borogatják fel az előttük lévőket. Tekintve, hogy nem vagyok közgazdász, nem is ismerem a válságból kivezető utat és javaslatokat. Az viszont világos, hogy mivel mostanra pénzből termelik a pénzt, a pénzügyi válság láthatóan önnön dugájába taszíthatja saját magát. Mammon megbicsaklott és más kapaszkodó nem lévén a pofára esés szinte borítékolható. Jó ez azért, mert a világ számára világos lesz a globalizáció hihetetlen gyengesége, talán rájönnek az emberek, hogy teljesen más alternatívákra van szükség, ami valóban a saját boldogulásukat segíti.

Mivel mi is Európa részét képezzük, ezen belül pedig a globalizáció prominens szervezetét képző EU részét, így a válság minket sem kerül el. Mai hír, hogy a Magyarországon 2006 óta jelenlévő Dexia bankcsoport is – ami leginkább az állami szektornak, illetve az önkormányzatoknak nyújt pénzügyi szolgáltatásokat - válságba került, amit a belga, luxemburgi és francia kormányok szintén milliárdos tőkeinjekcióval próbálnak orvosolni. Ne legyenek tévképzeteink, ez az orvoslat nem jelent megoldást. Ugyanígy válságba került a Benelux Fortis, a brit Bradford & Bingley illetve a német Hypo Real Estate is, amit ugyancsak az amerikai recept szerint, pénzinjekciózással próbálnak menteni. Megoldást ez azért nem kínál, mivel a hatás csak jóval később fogja kifejteni hatását és azt is csak ideiglenesen. A válság továbbmélyülésének hírére zuhanórepülésbe kezdett az olajpiac is, mivel a kereskedők a pénzügyi válság következményeként, értelemszerű keresletcsökkenésre számítanak a nyersolajpiacon is. Zuhanni kezdtek az ázsiai tőzsdék is az amerikai képviselőházi döntésre. A tokiói tőzsdeindex 4,6, a hongkongi pedig 3,6 tized százalékkal csökkent, de visszaesett a dél-koreai, a fülöp-szigeteki és az ausztrál tőzsde is. Az orosz tőzsdéken a felügyelet utasítására reggel felfüggesztettek minden kereskedést, attól tartva, hogy a nemzetközi piaci hangulat ide is átterjed. A Budapesti Értéktőzsde szintén 4 százalékos zuhanással nyitott.

Summa summarum: beütött a krach, amire kitört a pánik és bár pillanatnyilag jól nem jövünk ki belőle és rémes hatásai lehetnek (s valószínűleg lesznek is), később még jól is elsülhet, ha a világgazdaság összeomlik, ugyanis az emberek reakcióként rányomakodnak a kormányaikra és szuverén, nemzetállami, szociális gazdaságot fognak követelni, ami pusztán független kereskedelmet folytat más országokkal. Látni a szomszédos Ausztria választóinak reakcióját! 30%-ra voksolták az osztrák radikális oldalakat, amit a közvéleménykutatók és az elemzők is részben, de mindenképpen a pénzügyi válsággal és a szociális bizonytalansággal indokoltak. Hogy a népek a továbbiakban is így reagálnak, egyenlőre elmélet csupán, szubjektív gondolatok, még bármi megtörténhet. Itthon ez a választásokban csak 2010-ben, (de remélhetőleg előbb) fog meglátszani.

Egy biztos: a kormányok és a globalizációs lobbi mindent megtesz azért, hogy a válság megoldódjon, pénzük megmeneküljön és nagy kár ne érje őket. Egyelőre viszont úgy fest, hogy a válság mélyül, Mammon zsíros képű imádói pedig féknyomos alsógatyával lesik pénzük sorsát. Őszintén remélem, hogy a globalizáció réme végre mindenki számára nyilvánvaló lesz és hiszem, hogy a világ sorsa végre a mi javunkra, a nép javára fog fordulni.